6. Fejezet: Lehetséges?

Ez... meg...  mi volt?
Mindenre számítottam, csak erre nem. Mit művelt Jonghyun?
Gyorsan utána mentem, de amint kiértem a szobából, láttam, hogy már a többiekkel játszik.
- Akkor is tartom a rangsort! - szólalt meg Minho, miközben bőszen nyomkodta a gombokat, majd győzelmi kiáltást hallatva az égbe emelte kezeit.
- A francba!! - szitkozódott Taemin, és ledobta a kanapéra a kontrollert. - Te jössz, Jonghyun. Key, te nem akarsz beszállni?
Jonghyun egy pillanatra rám nézett, majd leült Minho mellé, és elkezdett játszani.
- Nem, én azt hiszem előbb elmegyek zuhanyozni - válaszoltam, és gyorsan bebaktattam a fürdőbe.
Ismételten Jonghyun tusfürdőjét kellett használjam, ami reggel óta bent is maradt a fürdő polcán.
Belenéztem a tükörbe. Folyton csak az járt az eszemben, amit az előbb Jonghyun csinált... megfogtam ujjaimmal a számat. Komolyan végignyalt az ajkaimon?? Már nem azért, mert annyira "rossz" lett volna, vagy ilyesmi. Leginkább az volt a furcsa, hogy... teljesen privátban, egyedül voltunk. Senki nem mondta, hogy csináljuk, és ő mégis, magától ezt tette. Oké, hogy Tony mondta, hogy próbáljuk meg megszokni ezeket a dolgokat, de akkor is, azért megbeszélhettük volna, mielőtt elkezdünk.. "gyakorolni"...
Mégis mire véljem én ezt? Lehet hogy az is ezzel van kapcsolatban, hogy mostanában ilyen furcsa velem?
Miután lefürödtem, nagyon fáradt voltam, és már későre is járt, úgyhogy én feküdtem le aludni elsőként. Hamar álomba is szenderültem.
De úgy látszott, Jonghyun álmomban sem hagyott békén. Megálmodtam a januári koncertünk duettjét. Azonban egészen máshogyan zajlott, mint ami eredetileg tervben volt...
A szám elején Jonghyun állt félmeztelenül a színpad közepén, én pedig odasétáltam mellé. Mélyen a szemébe néztem, és lassan körbesétáltam körülötte, miközben ő végig a tekintetével követett engem. Ezután szorosan odaálltam elé háttal, és elkezdtem csábosan táncolni neki. Szexi csípőmozgásokat produkáltam neki, miközben énekelt. Ezután ő hirtelen megfogta a vállaimat, és megfordított, hogy szembe legyünk egymással. Eldobta a mikrofonját, és a két keze a felsőm alá siklott, amitől nagyot sóhajtottam. Jonghyun eközben azzal a hihetetlenül vonzó, falánk tekintetével nézett egyenesen a szemembe. Én az ajkaimba haraptam, mire ő odahajolt hozzám, és vadul.. megcsókolt.
Erre hirtelen felriadtam. Már korom sötét volt a szobánkban, csak a többiek szuszogását lehetett hallani. Jobbra néztem, és a másik emeletes ágyon éppen felém fordulva aludt Jonghyun. Csak néztem egy darabig, mire ő is pislogott párat, és kinyitotta a szemeit.
- Mmh.. Key gunnie...- mondta álmos hangon mosolyogva, és felült az ágyán.
Én is felültem, és hirtelen nem tudtam mi történik. Mitől lett ilyen közvetlen és barátságos? Jonghyun lassan felkelt, és odajött az én ágyamhoz. Én félénken néztem rá.
- Mi.. mi az, Jonghyun?
Ekkor ő odahajolt a fülemhez, egyik kezét a hajamba túrta, majd a lehető legkedvesebb, legédesebb hangján ezt suttogta:
- Én szeretlek téged, Key gunnie.
Ekkor aztán ténylegesen felébredtem.
Teljesen összezavarodtam, hiszen az előbbi is csak egy álom volt, mégis annyira valóságosnak tűnt... Gyorsan megcsíptem magam, hogy bebizonyosodjak róla, hogy ez már tényleg a valóság.
Na de mégis, miket álmodok én össze??? Teljesen levert a víz. A többiek már felkeltek, mindenki éppen készülődött a dolgára. Valaki a konyhában készített épp kaját (valószínűleg Onew), Minho és Taemin a nappaliban voltak. Jonghyun hirtelen bebaktatott a szobába.
- Ah, végre te is felkeltél. - mondta, miközben épp a fülbevalóit rakta be.
Aprókat bólogattam, de nem szólaltam meg. Általában nem szoktam zavarban lenni előtte soha, de... most nagyon is abban voltam. Ráadásul most lesz a közös duettünk próbája... Vajon a tegnapit miért csinálta? Mi van, ha... lehetséges az, hogy... vonzódik hozzám?!
De hisz ő a nőket szereti..!
Nem, kizárt hogy ez lehetséges legyen.
Ekkor hirtelen a fejembe ötlött egy ötlet. Csak egy módon tudhatom meg ezt...
Úton a táncterem felé sem beszélgettünk semmit, de még az öltözőben sem. Egyszerűen nem tudtam neki mit mondani, és szerintem ezzel ő is ugyanígy volt. De a tervemet hamarosan végrehajthatom, és kiderítem az igazságot.
- Sziasztok srácok, remélem nem felejtettétek el a tegnapiakat! - mondta a feldobott Tony, és kivette a CD-t a tokjából. - akkor mehet csak a tánckoreográfia részétől?
- Próbáljuk el az egészet. - mondtam határozottan, komoly arccal.
Éreztem, hogy Jonghyun rámkapta a tekintetét.
- Igen? Hát, rendben, ahogy gondoljátok. Akkor rögtön az elejétől, álljatok be. - szólt Tony.
Beálltam a helyemre, és Jonghyunt fürkésztem. Most ki fogom deríteni a reakcióiból, hogy mégis mi az igazság.
Elővettem, minden szexiségemet, és úgy adtam elő a számot, mintha a színpadon lettünk volna. Folyamatosan Jonghyun szemébe néztem, bár a szöveget most csak tátogva mondtam, minden gondolatot igyekeztem neki szánni. A szemei csillogva követtek engem, és mivel már jól ismertem, láttam rajta: tetszik neki.


[Kedves Olvasóim! Én látom, hogy egyre többen látogatjátok az oldalt, aminek nagyon örülök. Viszont én is sokkal szívesebben írok, ha tudom, hogy van aki várja a folytatást, úgyhogy kérlek titeket, hogy pár szóval jelezzétek a véleményeteket a fejezetek alatt - még regisztrálni sem kell. Köszönöm!]