2. Fejezet - "Soha..."

- Aaah, szétszakad a hátaam... - nyavajgott szokása szerint Key, ahogy beléptünk a lakásunk ajtaján. Hosszú repülő út állt mögöttünk, már hajnali 3 volt. Csak én, Onew, és Key jöttünk haza rögtön, mert Minho és Taemin elugrottak még a boltba.
- Én elzúztam fürdeni, pás~ - intett nekünk Onew, és be is ment a fürdőszobába. Hangos zárkattanás, és a zuhany hangja hallatszott csak ki.
- Jonghyunaaaah~ - nyavalygott tovább Key, és miután levette a cipőjét, ráhuppant az ágyra. - Nem nyomod meg a hátamat?
- Háát.. Attól félek, összetörnélek - mentem utána vigyorogva.
- Gonosz! - nekem dobott egy párnát, amit azzal vissza is dobtam. - Ne hidd hogy csak azért mert kondizol, már annyira kigyúrt vagy!
- Na, fordulj hasra - rátérdeltem az ágyra. Miután Key megfordult, ráültem a hátsójára, és elkezdtem masszírozni a hátát.
- Aaaah.. így mindjárt jobb~
Elmosolyodtam. Ezekért a pillanatokért érdemes felkelnem minden nap.
A vállától a nyakáig, majd attól lefelé átmozgattam minden kis porcikáját. Ha csak ennyivel is, de szerettem Key-nek örömet okozni, jót tenni. Mert igazán szerettem őt.
Eszembe jutott a mai interjún elhangzott mondata. Tényleg nem túl sűrűn beszélünk egymással a barátságunkról, vagy hogy a másikban ki mit szeret annyira. Utoljára egy nagyon régi műsorban mondott nekem ilyet, mikor még fiatal csikók voltunk, hogy "én vagyok az ő ideális típusa", de természetesen azt is csak viccből mondta - és akkoriban még nem is vettem egyáltalán komolyan, hiszen még nem tudta róla senki hogy meleg, és még én sem voltam szerelmes belé. Viszont így most egészen más a helyzet, és pontosan emiatt nem hagyott nyugodni...
- Key-gunnie. - szóltam hozzá a masszázs közben.
- Hmm? - Eddig a paplanon pihentetett szőke fejét felemelte, és oldalra fordította, hogy a szeme sarkából láthasson engem.
- A mai interjún... te... komolyan gondoltad amit mondtál?
- Mi? Melyikre gondolsz?
Ah.. hát persze, már arra sem emlékszik miket zagyvált össze.
- Semmi, nem érdekes.
- Hyung, ha már elkezdted, nyögd ki!
Sóhajtottam. Ez most addig nem fog békén hagyni, míg ki nem mondom.
- Azt, hogy én a te "ideális típusod" vagyok.
Key halkan elkezdett kuncogni, és ismét előrefelé nézett az ágyon, állát a paplanra rakta.
- Nyugalom hyung, attól hogy meleg vagyok, nem fogok éjszaka rád mászni, és megerőszakolni... Hisz te a legjobb barátom vagy, már nagyon régóta ismerjük egymást. Én Rád sosem tudnék "úgy" tekinteni.
Az utolsó mondat hallatán egy pillanatra leálltak a masszírozó kezeim, a lelkem mélyére valami nagyon hegyes, fájdalmas érzés hasított. Szinte fizikálisan is éreztem, ahogyan szívemet marcangolják a legutóbb hallott szavak, amelyek Key száját elhagyták. "Rád SOSEM tudnék úgy tekinteni... Rád SOSEM tudnék úgy tekinteni..." Csak ismétlődött a fejemben ez a mondat, végtelenszer. A reménysugár, amely két évvel ezelőtt kigyúlt a lelkemben, most egyik pillanatról a másikra... elaludt.
A lelkem sajgott, mintha csak egy friss, mély nyílt seb éktelenkedett volna rajta.
Ezek az érzések egy pillanat alatt nyilalltak belém. Hirtelen folytatni kezdtem Key masszírozását, nehogy feltűnjön neki valami. Még az arcom is lángba borult.
- Ah.. hát.. persze... - nyögtem ki a számon halkan, majd nyeltem egy nagyot. Néztem a hátát. Már sokkal erőtlenebbül nyomkodtam, mint pár másodperccel ezelőtt. Már úgy értem hozzá, hogy tudtam, ennyi az egész. Ennél többet soha, de soha nem kaphatok belőle.
Legalábbis ekkor még teljesen ezt hittem...