16. fejezet - Hihetetlen

Csak álltam ott Jonghyun előtt, aki látszólag teljesen összetört. Nem tudtam eldönteni, hogy most én vagyok jobban a padlón, vagy ő... mindenesetre csak azt akartam tudni, vajon igazat mondott-e az előbb. Nem nézett a szemembe, a fejét a padló felé hajtotta és szipogott.
- Igaz az amit az előbb mondtál, Jonghyun?
Nem szólt semmit, csak bólogatott.
Nem tudtam, hogy higgyek e neki, bár az arckifejezését és a reakcióját elnézve nem tudtam elképzelni, hogy ezt az egészet csak most találta volna ki kibúvóként. De ami még furcsább volt számomra, hogy ebbe Taemin tényleg belement? Netán csak Jonghyun lepte meg vele?
- Tényleg ketten terveltétek ezt ki Taeminnel?
- Igazából... tudott róla, hogy mi a célom. De arról nem, hogy ilyen messzire megyek.
- Ahh...  - a tekintetemet a plafonra meresztettem, és elfordultam. Hogy lehet ez a srác ilyen szerencsétlen? Ha tényleg az volt a célja... akkor igazán megoldhatta volna valahogy másképp!! Fogalma sincs arról, hogy én mit éreztem amikor láttam... ahogy kéjesen elkezd matatni a nyelvével Taemin szájában.
Ő csak az én számban matathat. Sehol máshol.
- Key, én... sajnálom ha megbántottalak ezzel... tudnod kell, hogy csak azért tettem, mert... annyira szeretném ha te is úgy éreznél mint én.
Sóhajtottam.
- Szerelemre gondolsz? - Most már rám nézett. A kérdésem meglepte, nem tudta mit válaszoljon; csak a könnyel áztatott kiskutya szemeivel fürkészte az enyéimet. - Mert akkor fogalmam sincs, hogy hogy érzek.

Jonghyun POV

Ezután a mondat után, szemeimben ismét könny gyűlt. Hát ennyi?  Belém hasított az a már jól ismert fájdalom, amit akkoriban az öltözőben is éreztem. Nem jutottunk semmivel előrébb, megint csak ugyanott tartunk, ahol eddig.
De aztán a fájdalom hirtelen elmúlt, mert Key olyat mondott, amit álmomban sem hittem volna...
- Fogalmam sincs, mit érzek, mert nem tudom, hogy minek nevezném ezt az érzést. Csak annyit tudok: szeretek veled lenni. Szeretem a nevetésed, a mosolyod, szeretek veled beszélgetni, kikapcsolódni. - mondta komoly arccal, és lassan közeledett felém. Minden szava egyre és egyre jobban könnyített a lelkemen. - És képtelen vagyok elviselni annak a gondolatát, hogy valaki más ajka ér hozzá a tiédhez, hogy más keze túr bele a hajadba, és simít végig az s hajlatú hátadon. Nemrég még fogalmam sem volt arról, hogy így érezhetek a legjobb barátom iránt, de most így érzek! Ezt hívják szerelemnek? Hát akkor szeretlek!
- Key... - mondtam halkan a nevét, és a szemeimben ismét felgyűlt a könny, azonban most a boldogságtól. A szavai úgy hangzottak, mintha egy álomban lettem volna. Már éppen mosolyogni kezdtem, és majdnem átöleltem, mikor berontottak a stylistok és sminkesek, hogy készülődni kell a második részére a koncertnek. A szünet csak egy órás volt, és még újra kellett csinálni a sminkünket, újra fel kellett öltözni azokba a jó kis "kényelmes" maskarákba... hát ez remek, pont a legjobbkor tudnak időzíteni. De így legalább olyan feldobott hangulattal álltam neki a munkának, hogy fel tudtam volna repülni az égbe.
Bejöttek a többiek is, és amíg öltözködtünk és körülöttünk az emberek sürögtek-forogtak, csak pillantásokkal kommunikáltunk. Látszólag észrevették, hogy a hangulatom meglehetősen megváltozott, mert csak mosolyogtak rám.
A koncert további felét teljes erőbedobással csináltuk végig, és jól is sikerült. A legvégén a szokásos vízi csatát is lerendeztük, ahogy szoktuk: még vízipisztolyokat és labdákat is kaptunk, amivel jól elszórakoztunk. Key is nevetett, és nagyon nagy örömmel töltött el, ahogy ránéztem: eszméletlenül gyönyörű volt. Legszívesebben megöleltem volna, és megcsókoltam volna, de tudtam, hogy nem tehetem.
Vagy.. mégis? Támadt egy ötletem.
Fogtam a vállamon fekvő törülközőt, és a fejemre terítettem. Odamentem Keyhez, közel hajoltam hozzá, és a fejünket beborítottam a törülközővel. Így nem láthatta senki, hogy mit csináltunk, és boldogan adtam neki a sötétségben egy csókot. Kissé meglepődött, mert gyorsan kis is bújt a lepel alól, és meglepve nézett rám, de persze vigyorogva. A többiek is nevettek, a rajongók pedig csak sikonyáltak.
Miután lementünk a színpadról és rendbe szedtük magunkat, beültünk a kocsiba. Már alig vártam, hogy hazaérjünk a stadionból, és folytathassam komolyabban a beszélgetésünket Keyjel.