11. Fejezet - Szerelem

Ahj... komolyan most akar erről beszélni? Egyrészt, iszonyatosan álmos vagyok, másrészt pedig... tényleg fogalmam sincs, mit mondjak neki. Tudom hogy mit akar kérdezni. Azt akarja kérdezni, hogy én szerelmes vagyok-e belé.
Csak az a helyzet, hogy ezt még... magam sem tudom. Tényleg, fogalmam sincs. Nem érzek máshogy Jonghyun iránt mint ezelőtt, csak testileg vonzódom hozzá, egyre jobban. Mégis hogy mondhatnám ezt neki..? Annyira látom rajta mostmár, hogy ő tényleg szeret engem. Nagyon sajnálnám, ha meg kellene bántanom. Miután bementünk a lakásba, és a többiek bementek a szobába, gyorsan
odavetettem Jonghyunnak:
- Figyelj... rettentő fáradt vagyok... nem lehetne hogy holnap beszéljünk
inkább? Úgyis holnap újra a duettünket fogjuk próbálni.
Jonghyun szemében láttam a megértést, és habozás nélkül bólogatott.
- Persze, igazad van.
Szinte beájultam az ágyba.
Másnap újra a duettünket próbáltuk. Tony az előcsarnokban várt bennünket.
- Szervusztok srácok! Figyu, nekem most hirtelen egy nagyon sürgős dolgomakadt, így egy óra erejéig el kell mennem. Megtennétek, hogy addig elgyakoroljátok a számot? Sietek amennyire csak tudok.
- Persze, menj csak, elpróbáljuk - szólt Jonghyun.
Tony megveregette a vállunkat.
- Kösz srácok. - mosolygott, majd elment.
Mi elmentünk az öltözőbe átöltözni. Jonghyun levette a fölsőjét, én pedig most még éhesebb szemekkel bámultam, mint szoktam. Háttal állt nekem, a szekrényen pakolgatva a cuccait.
- A francba... nem hoztam váltópólót. Nincs nálad véletlenül egy?
- Nincsen. - mondtam, és a látványt élvezve az alsó ajkamba haraptam. Meg akarom érinteni azokat a hátizmokat...
Hirtelen felém fordult Jonghyun, széttárt kezekkel.
- Nos, akkor kénytelen leszek ma félmeztelenül táncolni, azthiszem.
Nyeltem egyet, és a tekintetemet képtelen voltam levenni a kockás hasáról. Már a gondolata is izgalommal töltött el, hogy együtt táncolok Jonghyunnal, miközben a felsőtestének minden izma látszik...
Vajon... hogy fogadná, ha most odamennék hozzá, és megcsókolnám? Legszívesebben azt tenném...
Lassan elkezdtem felé közeledni. Ő végignézett rajtam, és láttam, hogy egyre gondolunk. Megálltam előtte, és így szóltam:
- Szerintem... nem olyan nagy gond... - lassan végigsimítottam a mellizmán - ...ha ma nem húzol pólót.
- Key... - nézett rám az a fekete csillogó szempár. Láttam rajta, hogy az érintésem érzékennyé varázsolta, és ahogy haladtam egyre lejjebb, mikor már a köldökénél járt a kezem, kirázta a hideg. Rettentően élveztem ezeket a kis reakciókat. Aztán egyre lejjebb, az alhasához érve felsóhajtott. Ez a hang még jobban beindított engem, és miután láttam az arcát, meg akartam csókolni.
De megelőzött. Hirtelen magához húzott, és vadul megcsókolt. Ez az érzés egyszerűen fantasztikus volt. Jonghyun iszonyatosan jól csókol, az ajkai vastagok, puhák és formásak, úgy játszottak az enyéim körül, mintha mindig is odaillettek volna. Egyik kezével a hajamba túrt, a másikat pedig a hátamon nyugtatta. Közelebb lépett hozzám, egyik lábával az enyéim közé, így simultunk egymáshoz a lehető legjobban. Én a kezeimmel a hátizmait simogattam, miközben ő a számról áttért a nyakam csókolgatására.
Jonghyun eltalálta a legérzékenyebb pontomat. Igen, a nyakam kifejezetten érzékeny területem, főleg ha egy ilyen pasi csókolgatja, mint ő..
- Ah.. - Hagyta el egy apró, halk nyögés a számat.  Kirázott a hideg, és gyengéden belemarkoltam a hátába. Ekkor még jobban megőrültem, mert Jonghyun egyik keze besiklott a pólóm alá, és egyik ujjával rögtön végigsimított az alhasamon.
- Úr isten... - mondtam akaratlanul. Mit művel ez az ember? A legjobb barátom? Tényleg... ez komolyan megtörténik?

Jonghyun POV

Nem bírtam ellenállni. Még ha meg is fogadtam ma reggel, hogy az öltözőben meg fogom kérdezni az igazságról... teljesen megőrjített engem.
Ahogyan végigsimítottam a hasán, láttam rajta, hogy ő is iszonyatosan beindult. A kezem a mellkasán folytatta tovább az útját, a másik pedig a hátáról a hátsójára ereszkedett. A nyaka csókolgatásáról visszatértem az arcához, majd egészen közel hajolva a füléhez ezt súgtam:
- Kibum.
- Tessék...
Belenéztem a szemébe.
- Szeretsz engem, Kibum?
Annyira szerettem volna egy rögtönzött választ, vagy egy nyilvánvaló gesztust. Annyira ideális és jó lett volna, ha ez történik. De ehelyett sajnos csak sűrű apró pislogásokat láttam a szeretett szempárban, és néma csöndet.
Bántott, és fájni kezdett. Ha ő nem szeret, akkor mégis miért csinálja ezt?
Lassan kivettem a kezemet a pólója alól, és egy aprót hátraléptem.
Végülis, Taeminnek is azt mondta, hogy csak a fanservice miatt volt az az esti incidens... nem szabadott volna ennyit reménykednem.
- Srácok! Végülis nem tartott sokáig, úgyhogy itt vagyok... merre vagytok? - hallottuk Tony hangját a távolból. Én lehajtottam a fejemet, majd kisétáltam az öltöző ajtaján.

Key POV

Hát ennyi lenne? Ismét rossz lesz a viszony köztünk? Nem tehetek róla, hogy nem tudok hazudni. Egyszerűen képtelen vagyok olyasmit mondani, ami nem igaz, főleg ha a szerelemről van szó...
Igazából, nem is tudom, hogy milyen is az érzés, amikor az ember igazán, nagybetűsen Szerelmes. Honnan tudnám, hogy szeretem-e Jonghyunt vagy sem, ha azt se tudom, milyen valakit szerelemből szeretni?