10. Fejezet - Minden rendben..?

Másnap én keltem fel elsőként a csapatból. Álmosan pislogtam, majd nyújtózkodtam egyet az ágyamban. Végre úgy keltem fel, hogy nem éreztem, hogy a lelkemet bármi is nyomná, sőt - egészen fel voltam dobva. Már rég éreztem így magamat.
Balra fordulva egy édesen szunnyadó Keyt láttam. Hányszor néztem így őt akár órákig is, gyönyörködve a gyönyörű arcában... szerettem így nézni őt, mert így szabadon bámulhattam akármeddig, hiszen nem vette észre. De most már nem kellett aggódnom azon sem, hogy esetleg észreveszi, hiszen tudta az érzéseimet, és ráadásul nem is zavarja, hogy szeretem őt.
De vajon ő hogy érez? Nem mondta, hogy ő is viszont szeret... viszont ő is vonzódik hozzám. Vajon mikor sikerül újra kettesben lennünk, hogy teljesen tisztázzuk a dolgokat?
Hirtelen láttam, hogy ébredezni kezd. Lassan látszani kezdett apró fekete szembogara is. Én csak mosolyogtam rá.
- Jó reggelt, Keygunnie.
- Mmmmh - nyújtózott egyet egy ásítás kíséretében - jó reggelt.
Lassan a többiek is mocorogni kezdtek, úgyhogy fel is keltem, hogy felrángassam Onewt - ahogy azt mindig is kell, ha épp időre oda kell valahová érnünk...
Aznap egy aláírásosztáson vettünk részt. Egész álló nap ott voltunk. Rettentően fárasztó volt, de legalább a tudat, hogy Key és köztem végre minden rendben, megnyugtatott. Bár nem tisztáztuk le pontosan, hogy most éppen milyen stádiumban is áll a kapcsolatunk, hasonló volt ahhoz, mint ami régebben volt. Ami viszont szembetűnő volt, az az, hogy a fanservice aránya ezek után meglehetősen megemelkedett...
- Jonghyun! Taemin és Key közül, kit választanál?? - kérdezte tőlem az egyik rajongó, miközben én aláírtam a CDjét.
Tudni illik hogy a rajongók már azóta azt állítják hogy Keyjel együtt vagyunk, amióta a SHINee létezik. Keyjel sok fanservicet csináltunk azóta is, és mivel a legjobb barátok vagyunk, ezt a fanok szépen összekombinálták. Ha tudnák, hogy most tényleg igaz az állításuk...
- Engem! - szólalt meg hirtelen Key mellőlem, én pedig odakaptam a fejemet. Csak vigyorgott rám, én pedig visszavigyorogtam. A rajongó a szája elé kapta a kezét, és ugrabugrálni kezdett, majd meghajolva megköszönte az aláírást és elment. Key Key... fanservice háborút szeretnél, igen?
- Jonghyun-ah! - szólalt meg a következő rajongó - Mondd meg, Keynek, hogy szereted őt!
- Már megmondtam neki. - mondtam halál nyugodtan, és élvezettel láttam hogy Key most rám kapja a tekintetét. Meglepődött, hiszen ezúttal tényleg igaz volt amit mondtam, de ezt csak persze mi ketten tudtuk. A másik oldalamon Taemin ült, és ahogy odanéztem, láttam hogy sokat mondó szemekkel néz minket, egy félmosollyal a száján. Ő is vette a lapot. Kedves tőle, hogy ilyen megértő a mi kis makanaenk - simán kiboríthatta volna a bilit a csapaton belül, de hát Taemin sose tenne ilyet.
- Kibum-ah! Sok álmatlan éjszakád van mostanság? - Kérdezte fennhangon az egyik rajongó mellettem Keygunnietól.
- Iiigen.. Jonghyun-hyung minden este megharap engem.
Tágra nyílt szemekkel néztem rá, majd kínos nevetésbe kezdtem. Miután elment az ezek után meglehetősen izgatott állapotba került rajongó, odahajoltam a füléhez.
- Ez egy kicsit erős volt, nem gondolod Keygunnie? - mondtam neki halkan, de ő nem válaszolt semmit, csak kuncogott egyet. Annyira bájos volt, hogy egyszerűen nem tudtam rá haragudni.
- Milyen fajta testi kontaktust kedvelsz mostaság Jonghyun? Ölelést? Kézfogást? Átkarolást? - kérdezte egy rajongó tőlem, én pedig jól kihasználtam a helyzetet, hogy Keyt a lehető legkínosabb helyzetbe hozzam. A gonosz Jonghyun-hyung most előbújt belőlem...
- Hmm... Többet is mint gondolnád...  - mondtam, és egészen kihívó tekintettel néztem Keyre. Ő csak kínosan mosolygott rám, majd miután a rajongó elment, azt súgta:
- Rendben, győztél!!
Az este folyamán még várt ránk egy fellépés is. Természetesen a legújabb számunkat, a Sherlockot adtuk elő. Már a könyökünkön jött ki, dehát akkor is ugyanolyan professzionálisan kellett előadnunk, mintha most táncolnánk először.
Én a szám kezdődésekor Keyjel szemben állok a sorban. Máskor mindig lesütöttem zavaromban a tekintetemet, de most végig Key tekintetét fürkésztem. Farkasszemet néztünk, és mosolyogtunk egymásra. Annyira szerettem volna ha szabadon megcsókolhattam volna, és azt mondhattam volna neki, hogy egyszerűen gyönyörű teremtés. De nem tehettem, így hát próbáltam mindezt egyszerűen a tekintetemmel sugározni neki, amennyire csak tudtam...
Vajon valaha eljutunk odáig, hogy szabadon megtehessem?
Este a hazafelé úton szinte mindenki bealudt az autóban. Csak én és Minho maradtunk ébren. Én éppen a telefonomat babráltam.
- Hé, hyung... észrevettem, hogy egy pár napja olyan furcsán viselkedtetek Keyjel. Nem tudom, mi lehetett a gond, de mindenesetre most úgy tűnik újra rendben van minden, úgyhogy ennek örülök.
Csak néztem rá. Minho, az egyik legtapintatosabb ember, akit ismerek. Bár néha nyersnek tűnik a nyilvánosság előtt, ő valójában egy vajszívű srác. Sose bánta meg komolyan senkit.
Csak bólintottam egyet mosolyogva. Bár én úgy gondoltam, teljesen rendben még mindig nincs minden, mert meg kell tudnom, hogy ezek után mit is várjak még Keytől.
Miután hazaértünk és kiszálltunk a kocsiból, kihasználtam az alkalmat hogy Key kicsit lemaradt a többiektől, és hozzá társultam.
- Keygunnie... beszélhetünk ma éjjel?
Álmos fejjel nézett rám, és csak bólintott. Szegény nagyon fáradtnak tűnt, de én már egyszerűen nem bírtam a nyomást, muszáj volt megtudnom, hogy pontosan mit is jelentett neki az előző esti kis kalandunk.