15. fejezet - Az igazság

Már az iszonyatosan idegesített, ahogyan Taemin egyáltalán hozzáért Jonghyun testéhez. De amikor megláttam, hogy Jonghyun megcsókolja... egyszerűen elborult az agyam. Hát ekkora a nagy "szerelme" irántam?? És Taemin is... mekkora kis ribanc!!! Mit képzelnek ezek, hogy velem össze-vissza lehet játszadozni??
Mikor megláttam Jonghyunt megjelenni, már olyan magas volt a mérgem felé, hogy nem jött ki egy szó se a számon: csak odamentem a kanapéhoz ahová az imént rogyott le, és egyszerűen lekevertem neki egyet.
- Hé, hé, Key!! Mit csinálsz?? - Futott oda hozzám Onew, és Minho is követte. Taemin csak elképedve nézett az izzadtságtól tocsogó haja mögül.
Dühösen kapkodtam a levegőt, és levettem a vállamról a fiúk kezét.
- Kérdezzétek ezt.. a...
Nem mondtam ki, mert nem találtam megfelelő szót rá. Egyszer csak kiviharzottam az öltözőből, és elindultam a mosdó felé. Egyedül akartam lenni, de mindenütt emberek voltak. Csak kérdezősködtek, én pedig szó nélkül siettem tovább, könnyes szemekkel.
Jonghyun... rettenetesen megbántott. Azt hittem, hogy talán lesz esély rá, hogy egy normális kapcsolatban lehessek. Azt hittem, hogy miután ez a nagy hajtás véget ér, rendeződnek bennem is az érzelmeim, ketten megbeszéljük, és minden rendben lesz. De úgy látszik hogy ő sem más, mint a többi.
Rohanó lépteket hallottam magam mögül - hátra sem kellett néznem, de már tudtam, hogy Minho az. Langaléta lábaival rótta a folyosót, hogy megkeressen, és végül rám talált. Én a falnak támaszkodva elkezdtem bőgni.
- Hé... hékás... mi történt, mi folyik itt? - sietett oda hozzám, és ismét a vállamra rakta a kezét.
- Én... - szipogtam egy nagyot - Jonghyun és én...
Mikor ránéztem Minho arcára, a szemei akkorára nyíltak, mint még soha. Be se kellett fejeznem a mondatomat, de már tudta hogy miről van szó.
- Ti.. Együtt vagytok?! Vagy mi??
- Nem... de én azt hittem hogy... talán... illetve ő azt mondta, szeret engem... Én pedig elhittem neki.
- Jesszusom, ez nekem túl sok. - fogta a fejét, és elkezdett járkálni a mosdóban. - szóval.. ti... éreztek valamit egymás iránt, és most az a gond, amit Taeminnel művelt? De hiszen sosem szoktak ennyire messzire menni... Egyébként is... minek csinálta ezt?? Mit akart ezzel?
- Nem tudom... - zokogtam tovább. Ahogy visszaemlékeztem a látványra, a könnyeim csak patakzottak a szemeimből. A sminkem teljesen elfolyt.
- Jesszusom. De akkor... ti együtt vagytok? Vagyis... te is szereted őt?
Már megint ez a kérdés. Nem tudom a választ, nem tudom.
- Minhosshi én... nem tudom, komolyan... Mit jelent az hogy szeretem? Azt, hogy képtelen vagyok elviselni, hogy rajtam kívül bárkire is úgy nézzen? Hogy szeretek vele lenni bármikor? Hogy én egyszerűen csak boldog szeretnék vele lenni?
Minho elnémult, és csak nézett rám. Nyelt egyet, majd egy halvány mosoly tűnt fel az arcán.
- Na gyere ide. - kinyújtotta a karjait, és megölelt. Minho karjai annyira jólestek, hogy még jobban elkezdtem zokogni. Végre, végre valakinek elmondhattam azt ami a lelkemet nyomta... Minho egy igazán jó ember.
- Minden rendben lesz. Meg fogjuk ezt tudni beszélni. Menjünk vissza, gyere. - mondta, és lassan visszavezetett az öltöző felé.

Jonghyun POV

Még mindig égett az arcom az iménti pofontól. Még meg se szólalt, de már tudtam, hogy Keytől kaptam. Bár rettentően égett az ütés helye, hirtelen nem tudtam hogy most aggódnom, vagy örülnöm kéne - hiszen ez azt jelentette, hogy Keynek nemigazán tetszett az iménti incidens. Viszont rettentően kiakaszthattam, és lehet hogy ezzel akár meg is utált.
Miután kiviharzott a szobából, és Minho is utána, Onew megszólalt:
- Elmondanátok hogy mi folyik itt??
Taemin leült mellém, és lassan megjegyezte:
- Azt hiszem Hyung, most egy kissé messzire mentél. - nézett rám komoly arccal. Igaza volt. Nagyon elkezdtem magam szégyellni. Nem csak Keyt bántottam meg ezzel rettentően, hanem Taemint is olyan helyzetbe kényszerítettem, amibe nem kellett volna.
- Mondjátok már, mi az Isten volt ez az egész?? És Key miért akadt ki ennyire?? - türelmetlenkedett Onew.
Én csak a tenyerembe temettem az arcomat. Reméltem, hogy Taemin kitálal neki. Mostmár muszáj lesz, egyszerűen elkerülhetetlen, de én most nem voltam abban az állapotban, hogy elmondjam.
- Onew-hyung, Jonghyun szereti Keyt. Már majdhogynem viszonyuk volt. Viszont nem tudta, hogy Key tényleg viszont szereti-e vagy sem, így féltékennyé szerette volna tenni, a közös számunkat kihasználva. Ezért tette az előbb azt a színpadon.. amit. És úgy látszik, ez Key-hyungnak nem tetszett.
- Mii??? - Kiáltott fel Onew, és a szája is tátva maradt. - Ez... ez most komoly? - nevette el magát, és elfordult tőlünk. - Hát ezt nem hiszem el...
Ezek után hallottuk, hogy Minho és Key lassan visszajönnek onnan ahol voltak.
Alig mertem Keyre nézni. Egy pillanatra pillantottam csak rá, de az is rettenetes érzés volt. A szemei kisírva, a sminkje lefolyva, és ami a legrosszabb: a tekintetében düh és gyűlölet keveréke. Így bámult rám, én pedig csak lehajtottam a fejemet, és idegességemben a lábaim jártak.
- Jonghyun, nem szólalnál meg? - szólt hozzám Minho, és mindenki tekintete rám meredt. Úgy döntöttem, hogy nem bírom tovább, és itt és most, mindent elmondok. Felálltam, kihúztam magam, és megköszörültem a torkom.
- Én... én szerelmes vagyok Keybe. Teljes szívemből szeretem őt, már nagyon régóta. Az utóbbi időben úgy alakultak a dolgok, hogy ezt elmondtam neki. Ő... ő is úgy tűnt, hogy nem utasít el, de ő nem válaszolt a kérdésemre, mikor megkérdeztem, viszont szeret-e. Azt hittem, hogy ha Taeminnel az Internet War közben úgy teszünk, mint akik tényleg élvezik a dolgokat, akkor megtudom hogy Key tényleg érez-e irántam valamit. De tudom hogy ez hatalmas hülyeség volt, és én... abszolút túllőttem a célon. Taemin... - fordultam felé - ne haragudj, amiért ilyen helyzetbe hoztalak. - ő csak lesütötte a szemét, és bár láttam hogy neheztel, ismertem annyira, hogy tudtam, meg fog békélni. - Key... - fordultam felé - ..én, rettenetesen sajnálom hogyha megbántottalak. És mindegyikőtöktől szeretnék tényleg, mélyen bocsánatot kérni, amiért ilyen kellemetlenséget okoztam a csapaton belül. - Mondatom végén meghajoltam a csapattársaim előtt annyira, amennyire csak tudtam. Ezek után nem bírtam tovább: eltört a mécses, és a verejtéktől így is áztatott arcomon lecsordultak a könnyek. Hangosan zokogni kezdtem, és a térdeimre rogytam. Rettenetesen erőtlen és fáradt voltam, és a koncert fele még vissza volt.
Egyszer csak egy kezet éreztem a hátamon.
- Nincs értelme bőgni. Csak el kellett volna mondanotok, hyung. - mondta Minho, és felállított.
- Így van... - mondta Onew - Nem maradhat így minden, nem igaz? Csak tisztázzátok le az ügyeiteket. Mi megígérjük hogy nem szólunk erről senkinek.
- Gyertek, menjünk ki egy kicsit. - intett Taeminnek és Onewnak Minho, majd kimentek az öltözőből.
Én lesütött szemekkel álltam ott Key előtt, és szinte biztos voltam benne, hogy ennek jó vége nem lesz. Minden remény kezdett belőlem elveszni, hogy valaha is egyáltalán jó viszonyban leszünk.