17. fejezet - Csak mi ketten /záró rész/

A koncert után mindenki éhezett, így úgy döntöttek hogy elmennek egy kajáldába enni. Én viszont szerettem volna végre kettesben maradni Keyjel, úgyhogy megbeszéltük hogy mi inkább hazamegyünk.
Miután kiraktuk a többieket, a sofőr hazavitt minket. Mikor bementünk a lakásba, kezdtem kicsit furcsán érezni magam, mert most tényleg csak ketten voltunk. Már hosszú évek óta együtt élek Keyjel, ő a legeslegjobb barátom, és számtalanszor volt már hogy kettesben töltöttünk el időt együtt. De most valahogy egészen más volt. Olyan új volt és furcsa - de leginkább izgalmas.
Támadt egy ötletem.
- Gyere. - mondtam neki miután levette a cipőjét, és kézen fogtam.
Bevezettem a fürdőszobába.
- Mi az Jjong? - nézett rám értetlenül, és kissé meglepődött, mikor bezártam az ajtót.
- Szerintem ránk férne egy zuhany.. - mondtam neki, és közben egyre jobban közeledtem felé, míg a falhoz nem szorítottam. - Neked nem esne jól? - mondtam halkan a fülébe. Éreztem hogy szaporábban veszi a levegőt, és mikor a kezemet lassan a mellkasára tettem, éreztem a zakatoló szívét.
- Háth... tulajdonképpen...
- Lazulj el, Kibum. Most csak mi ketten vagyunk itt. - Súgtam neki, majd lassan, lágyan megcsókoltam. A kezemet becsúsztattam a pólója alá, és simogatni kezdtem. Éreztem ahogyan a teste aprót rezzen az ujjaim érintésétől, és mikor a szemébe néztem, lassan elmosolyodott.
Ekkor éreztem a gyomromban azt az érzést. Az érzést amit akkor érzel, amikor arra nézel, akibe teljes egészében szerelmes vagy. Meg akartam mutatni neki hogy mennyire szeretem. Hogy én csakis őt akarom, és senki mást.

Key POV

Először kissé megszeppentem, mikor láttam hogy Jonghyun bezárt kettőnket a fürdőbe. Azt gondoltam: "Itt most... mi fog történni? Mit szeretne?"
De mikor hozzámért, mikor megcsókolt, és a szemembe nézett... onnantól kezdve nem is foglalkoztam azzal, hogy mi fog történni. Nem érdekelt. Csak az érdekelt, hogy itt és most, őt akarom.
És rá kellett hogy jöjjek, hogy valóban szeretem őt. Én szerelmes vagyok Kim Jonghyunba, a csapatunk fő vokalistájába.
Én is hozzá akartam simulni a tökéletes felsőtestéhez, ahogyan Taemin. Én is végig akartam rajta simítani... azt akartam hogy az én hajamba is belemarkoljon, és engem is irányítson.
Sőt, azt akartam hogy számomra sokkal többet adjon mint amit Taeminnek ad azalatt a szám alatt.
Levettem a felsőjét, és az izmai láttán a pupilláim kétszeresére nőttek. De már nem csak ezt akartam látni. Teljes egészében, meztelenül akartam őt látni. Elkezdtem a sliccét is kigombolni. Ekkor hirtelen ő is levette az én felsőmet, és miközben mélyen a szemembe nézett, mindkét kezével beletúrt a hajamba. Ettől kirázott a hideg, és fejemet felszegve behunytam a szemeimet. Mikor puha ajkait elkezdtem a nyakamon érezni, egy nagy sóhaj hagyta el a számat - igen, ez az a bizonyos gyenge pontom. Melegség áradt el a testemben, és isten bizony mondom, nem tudom éreztem-e valaha ilyen jó érzést életemben. Az ujjaim a falat kaparászták, miközben ő egyre és egyre lejjebb haladt a felsőtestemen. Először a kulcscsontomon, majd egyik már-már meglehetősen kemény mellbimbómon időzött el. Ezután a köldököm felé haladt, és mikor már az alhasamon járt, éreztem, hogy az amúgy is szűk gatyám már-már kibírhatatlanul szűkké vált odalent.
Jonghyun felegyenesedett, és ismét a szemembe nézett, én pedig csak pihegve, és valószínűleg meglehetősen kipirulva pislogtam rá.
- Mi az Kibum? - vigyorgott rám - Szeretnéd ezt is levenni?- kérdezte, majd számomra egészen váratlanul a férfiasságomra markolt a nadrágomon keresztül.
- Ah.. Jjon..
Ismét megcsókolt, és gyorsan kigombolta a nadrágomat. Bár kicsit kínosan éreztem magam, mégis megkönnyebbülés volt tőle megszabadulni.
Ekkor azonban én is folytattam az ő ruháiból való kihámozását, és levettem a nadrágját. Most már mindketten csak boxerben voltunk. Akárcsak a felsőteste, úgy a lábai is nagyon formások voltak, és rettentően vonzóak. 
Ezután még váratlanabbul lehámozta rólam a boxeremet is, és levette magáról a sajátját is. Olyan gyorsan történt mindez, hogy még meglepődni sem volt időm rajta.
Gyengéden bevezetett a zuhanyfülkébe, és megengedte a kellemes, langyos vizet, amely lassan végigcsorgott csupasz testünkön.
Jonghyun teljesen átvette az irányítást. A sarokba szorított, és teljes testével hozzám simult: szinte mindenünk összeért. A víz mégjobban kiélesítette az érzékeinket, a bőrünk síkossá vált.
Végigsimított a csuromvizes hajamon, és vadul megcsókolt. Nyelve heves táncot járt az enyém körül. Annyira jó érzés volt, hogy végre volt valaki akinek így megnyílhattam, és teljes egészemben az övé lehettem. A hátát simogattam, amikor a körmeim egyszer csak belemarkoltak Jonghyun bőrébe. A férfiasságomon éreztem a kezét.
- Ah.. - akadt el a lélegzetem.
- Ez tetszik, Kibum? - vigyorgott rám, miközben lassan elkezdte mozgatni a kezét, fel és le.
Ekkor én is elkezdtem kényeztetni őt, és lehunyt szemmel az ajkába harapott, de közben mindvégig mosolygott. Hihetetlenül szexi volt.
Ez a látvány már túl sok volt nekem.. éreztem hogy már nem bírom sokáig. Elkezdem egyre nagyobbakat sóhajtozni, a kezeim Jonghyun vállába markoltak, mire jelzéseimre reagálva az ő kezei felgyorsultak, és ekkor hamar el is ért a gyönyör. Még egy hangos sóhaj is kijött a számon, miközben a fejemet hátraszegtem.
Mire visszanéztem rá, ő teli szájjal vigyorgott rám. Annyira szerettem, amikor mosolyog. Úgy éreztem, ő is megérdemli azt amit én. Szerettem volna elhitetni vele, hogy tényleg szeretem őt.
Elmosolyodtam, majd megcsókoltam. Ajkairól áttértem a nyakára, a mellkasára, lassan haladva a hasa felé. Ekkor letérdeltem elé.
- Kibum-ah... - mondta halkan.
- Ssh. - tettem a szám elé a mutatóujjamat, majd a számmal kezelésbe vettem őt. Ekkor egy enyhe nyögés hallatszott a szájából, és erre önkéntelenül is elmosolyodtam. Jó volt hallani, hogy sikerül neki örömet okoznom.
Gyengéden simogatta a hajamat, miközben én a számmal kényeztettem. Neki sem kellett már sok ahhoz, hogy elmenjen: a gyönyör elérése közben a hajamba markolt, és erősen magához szorított.
Tetszett, hogy határozott volt, de ha kellett, tudott gyengéd is lenni. Mindig tudta, hogy mikor milyennek kell lennie. Sosem gondoltam volna hogy Jonghyun ilyen... tökéletes ilyen téren.
Felkeltem a földről. Jonghyun kipirultan, gyorsan fel-le emelkedő mellkassal nézett rám, miközben én csak mosolyogtam rá.
- Annyira szeretlek. - Mondta a szemembe, majd szorosan magához ölelt.
Én is átöleltem. Azt hiszem itt volt az idő, hogy tényleg én is őszintén kimondjam:
- Én is szeretlek, Jonghyun.

Vége


Köszönöm szépen az olvasást. Remélem tetszett! Ha igen, légyszíves hagyj egy megjegyzést alul. ^^